MIÉRT HASZNOS A VÁLSÁG?

A kérdés megválaszolásához szeretnék idézni egy történetet Csuang-ce írásából:

"A Lü hegyszorosban több ezer láb mélységbe zuhan alá a nagy vízesés, tajtékzó habjait messze földről látni.
A háborgó víz alatt színét sem látni élőlénynek. Egy napon Konfucius épp ott álldogált a vízesés közelében, amikor megpillantott egy öregembert le-föl hánykolódni a szilaj vizeken. Konfucius magához hívta tanítványait, és együtt rohantak, hogy megmentsék az áldozatot. De mire a vízhez értek, az öregember már felkapaszkodott a partra, és ott sétált, maga elé dúdolgatva.

Konfucius odaszaladt hozzá.

- Talán bizony szellem vagy, hogy élve maradtál? Pedig embernek látszol! Miféle titkos erőd van?

- Semmi különös- válaszolt az öreg. – Már zsenge ifjúkoromban elkezdtem ezt gyakorolni, és felnőve is folytattam. Most már mindig sikerül. Lemerülök a vízzel, és felbukkanok a vízzel. Követem a vizet, és elfedem önmagam. Azért maradok életben, mert nem küzdök a víz felsőbbrendűségi ereje ellen. Ennyi az egész."

Amikor először találkozunk egy problémával, hajlamosak vagyunk bepánikolni, mert félelmetesnek érezzük.

Szerinted melyik a célravezetőbb? Ha a háborgó vízben pánikolni kezdünk, és elkezdünk kapálózni? Vagy ha egy terv szerint cselekszünk?

A történetben az öregember volt már vízben, megtanult úszni, kiismerte a víz természetrajzát. Sokszor került már örvénybe az élete során, és megtapasztalta, hogy úgy kell viselkednie, hogy hagyja magát lefelé húzni, mert a víz utána feldobja. Korábbi válsághelyzetbeli tapasztalatait használja. 

Ezért fontos, hogy keressük a válságokat. Mert általuk tanulhatunk terveket, stratégiákat, melyek a következő válsághelyzetben segítségünkre lehetnek.